2017. április 18., kedd

2017, április 17-én Húsvéti Ünnepséget rendeztünk, majd Tiszteletreméltó Láma Csöpeltől ünnepi tanítást kaptunk. Húsvéti programunk végén ünnepi Tűzszertartáson vehettünk részt Mahakala meditációval, melyet Csö és Csenrézi meditációk követtek. 

Húsvétkor az emberek felkerekednek és ellátogatnak minden szent helyre, mely jelképezi az életükben az örök reményt a megújulásban, a feltámadásban, sorsuk jobbra fordulásában.
A Húsvét és a szervesen hozzákapcsolódó 50. napi Pünkösd a holdnaptárt használó zsidó vallásból eredeztethető. 
Jézust az evangéliumok szerint Peszach-ünnep (ZSIDÓ HÚSVÉT) első napját megelőző pénteken feszítették keresztre, ezután 3 nappal, vasárnap történt a feltámadása a hagyomány szerint. 

A buddhisták Jézus Krisztus élettörténetében sok párhuzamot fedezhetnek fel Buddha életével: mindketten különleges körülmények között születtek; mindkettejük jövőbeli pályafutását már születésük alkalmával megjósolta egy bölcs; mindketten már gyermekkorukban rendkívüli képességekről tettek tanúbizonyságot; mindkettőjüket megkísértette a gonosz, hogy mondjanak le az emberiség üdvére történő munkálkodásukról; mindketten megkövetelték, hogy nem csak a felebarátainkat, hanem még az ellenségeinket is szeretnünk kell; s mindketten azt a kívánalmat tették minden emberi cselekvés alapelvévé, amit Jézus a Hegyi beszédben így foglal szavakba:
„Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal."
Jézus, a buddhisták körében is mély és őszinte tiszteletnek örvend. Olyan ember volt, aki még a halállal történő szembenézés alkalmával is túlnőtt önmagán, átlelkesülve szenvedésben vergődő embertársai megváltásának szándékától. Jézus megvalósította magában azokat a tulajdonságokat, mint a minden feltételtől mentes szeretet valamennyi lény iránt, az együttérzés mások szenvedésével és a mások örömében való őszinte osztozás.
Jézus életének meghatározó ereje az a minden énhez ragaszkodástól mentes szabad szeretet, amit Buddha a „ szív és szellem felszabadulásaként” dicsér.
Jézus tehát a buddhisták számára egyike azon bódhiszattváknak, akik a végtelen áldozat és önfeláldozás útját járják annak érdekében, hogy segíteni tudjanak a szenvedés fogságában vergődő lényeken, egészen addig, amíg valamennyien el nem érik a megváltást és a megvilágosodást.